Íme, a szöveg:

Vincent Malloy is seven years old,
He's always polite and does what he's told.

For a boy his age he's considerate and nice,
But he wants to be just like Vincent Price.

He doesn't mind living with his sister, dog and cat,
Though he'd rather share a home with spiders and bats.

There he could reflect on the horrors he's invented,
And wander dark hallways alone and tormented.

Vincent is nice when his aunt comes to see him,
But imagines dipping her in wax for his wax museum.

He likes to experiment on his dog Abacrombie,
In the hopes of creating a horrible zombie.

So he and his horrible zombie dog,
Could go searching for victims in the London fog.

His thoughts aren't only of ghoulish crime,
He likes to paint and read to pass the time.

While other kids read books like Go Jane Go,
Vincent's favorite author is Edgar Allen Poe.

One night while reading a gruesome tale,
He read a passage that made him turn pale.

Such horrible news he could not survive,
For his beautiful wife had been buried alive.

He dug out her grave to make sure she was dead,
Unaware that her grave was his mother's flower bed.

His mother sent Vincent off to his room,
He knew he'd been banished to the tower of doom.

Where he was sentenced to spend the rest of his life,
Alone with a portrait of his beautiful wife.

While alone and insane, encased in his tomb,
Vincent's mother suddenly burst into the room.

She said: "If you want to you can go outside and play.
It's sunny outside and a beautiful day."

Vincent tried to talk, but he just couldn't speak,
The years of isolation had made him quite weak.

So he took out some paper, and scrawled with a pen,
"I am possessed by this house, and can never leave it again."

His mother said, "You're not possessed, and you're not almost dead.
These games that you play are all in your head.

You're not Vincent Price, you're Vincent Malloy.
You're not tormented, you're just a young boy."

"You're seven years old, and you're my son,
I want you to get outside and have some real fun."

Her anger now spent, she walked out through the hall,
While Vincent backed slowly against the wall.

The room started to sway, to shiver and creak.
His horrid insanity had reached its peak.

He saw Abacrombie his zombie slave,
And heard his wife call from beyond the grave.

She spoke from her coffin, and made ghoulish demands.
While through cracking walls reached skeleton hands.

Every horror in his life that had crept through his dreams,
Swept his mad laugh to terrified screams.

To escape the madness, he reached for the door,
But fell limp and lifeless down on the floor.

His voice was soft and very slow,
As he quoted The Raven from Edgar Allen Poe,

"And my soul from out that shadow that lies floating on the floor,
Shall be lifted --Nevermore!"


És itt egy fordítás, amiért nagyon nagy köszönet Merkur96-nak :)

Vincent Malloy hét éves

Udvarias és készséges.  

Egy fiú az ő korában kedves és figyelmes

De ő legszívesebben Vincent Price lenne.

Nem bánta, hogy húga, kutya macska vele élnek,

Bár inkább lakott volna seregnyi pókkal, s denevérrel.

Ott koncentrálhatna a sok-sok horror találmányra,

Míg a komor folyosókat magányosan, kínzottan járja.

Vincent kedves volt, mikor nagynénje jött hozzá,

De ő viaszba mártotta volna, bővítve múzeumát.

Szeretett kísérletezni kutyáján, Abacrombien,

Remélve, hogy kreálhat egy szörnyű zombit.

Így ő és borzasztó zombi kutyája,

Áldozatuk keresték a ködös Londoni utcákban.

De nemcsak gonosz bűnökön törte fejét,

Olvasással, s festéssel töltötte idejét.

Míg mások olyanokat olvastak, mint Go Jane Go,

Vincent kedvenc írója Edgar Allen Poe.

Egy este, mikor épp újabb rémmesét olvasott,

Az egyik szakasznál arcára borzalom fagyott.  

Szörnyű hírek, amiket nem élhet túl szegény,

Gyönyörű szép feleségét élve eltemették.

Hogy biztos legyen benne, sírját kiásta,

Nem tudva, hogy az anyja virágágyása.

Az anyja Vincentet szobájába küldte,

Tudta, a végzet tornyába lett száműzve.

Arra ítélve, hogy életének itt teljék maradéka,

Egyedül, vele gyönyörű nejének portréja.

Egyedül, őrülten ült, sírjába zárva,

Míg hirtelen anyja tört a szobába.

Ha akarsz, kimehetsz, s játszhatsz,

Odakinn meleg van, s egy csodás nap vár majd!

Vincent próbált szólni, de torkán egy hang sem fért,

Halkká, gyengévé tette a sokéves elszigeteltség.  

Így papírt vett elő, arra firkantva tollát,

„Ural e ház, s én el nem hagyhatom már.”

Ő azt mondta: „Nem vagy fogoly, s nem vagy halálodon.

A játékok, amiket játszol, mind a fejedben látod.

Te nem Vincent Price, hanem Vincent Malloy vagy,

Csak kisfiú vagy, s nem vagy megkínozva!

„Hét éves vagy, és a fiam vagy!

Menj, és játssz valami izgalmasat!”

Haragja ezzel elmúlt, kisétált csarnokán,

Míg Vincent lassan a falhoz hátrált.

Remegve forgott az egész szoba

Csúcsára ért már szörnyű tébolya.

Látta Abacrombiet, zombi szolgáját,

Hallotta a síron túlról neje hívását.

A sírjából szólt hozzá, követelve kérte,

S a repedt falakon csontkezek nyúltak érte.

Életének minden horrora átkúszott álmából,

Féktelen kacaja rémült sikollyá vált most.

Hogy a tébolyból kilépjen, el kellett érnie az ajtót.

De ő ernyedten, élettelen terült el a padlón.

Hangja halk, vontatott volt,

Ahogy Poetól idézte a Hollót

„Lelkem ez árnyképtől, mely szobám padlatára jár,
Nem menekszik soha már!”