Egy rövid fekete hajú kisfiú izgatottan lép be a jelmezkölcsönzőbe apjával a nyomában. Csillogó szemekkel néz körbe az üzletbe. - Azt választhatok amit szeretnék, apu? – pillant fel a mellette lépdelő férfira. - Igen Jack, hisz Halloweenra a gyermek válassza ki a jelmezét. Nem? – néz szelíd mosollyal fiára. Jack helyeslően bólogat, majd elindul a felfedező expedíciójára. A sorok között haladva, végig húzza kezét a finom anyagú jelmezeken. Sok, nagyon sok öltözék van, de érzi, hogy ezek nem az ő jelmezei. Neki valami különleges kell. Nem olyan általános öltözék, mint a szellem, varázsló vagy sárkány. Az ő gyermeki szíve valami egyedire vágyik. Egy eldugottabb szekrény mellett lelassít és kíváncsian benéz oda. Először ezek a jelmezek is ugyanolyannak tűnnek számára, mint a többiek, de a felakasztott ruhák között megpillant egy kikandikáló fekete anyagdarabot. Izgatott borzongás szalad végig rajta. Arrébb tol néhány jelmezt, majd kíváncsian bekukucskál a szekrénybe. A sarokban egy megporosodott fekete ruhadarab fekszik. Kihúzva a fejét, körbekémlel az üzletben, és mivel látja, hogy ezen a részen nincs senki, óvatosan belép oda. Elrendezgeti a jelmezeket, majd a sarokhoz fordul. Leguggol, kezébe veszi az öltözéket. Óvatosan leporolja azt és elkezdi tanulmányozni. Fekete nadrágot, frakkot, fehér inget és egy denevér alakú csokornyakkendőt tart kezében. Megbabonázva húzza ujjait végig a finom kelmén. Puha, selymes szinte egybeolvad vele. Érzi, hogy megtalálta a jelmezét. Kilép a szekrényből kezében szerzeményével és apja keresésére indul. Nem sokára meg is találja amint egy vérfarkas jelmezt nézeget. Oda megy hozzá és óvatosan meghúzogatja kabátja ujját. - Apa, megtaláltam amit szeretnék. – mondja ragyogó szemekkel. Hangja cseng a bolt puha csendjében. A férfi mosollyal az arcán felé fordul. - Na, mutasd, mi az ami ennyire megtetszett – szól látva fia izgatottságát. - Itt van – nyújtja oda apjának, a kezében tartott ruhát. A férfi elveszi és alaposan szemügyre veszi azt. - Ez nem túl komoly egy kisfiúnak? – ráncolja össze a homlokát. – Szerintem válassz valami mást inkább. – mondja szelíden. Jack tagadólag rázza a fejét. - Apu, ezt nekem teremtették, érzem. Hagy legyen ez… légyszí, légyszí, légyszí… - néz rá nagy sötét bociszemeivel. Apja megenyhül Jack kérlelő pillantását látva, de még mindig nem tartja jó ötletnek, hogy ezt vegye meg neki. - Jack, biztos, hogy ezt szeretnéd? Hisz nézd meg milyen komoly, ez nem illik egyetlen gyermekhez sem. – Jack megpróbál komoly arccal bólogatni, de nem jön össze, hisz minduntalan kiül szája sarkára egy huncut mosoly. Apja vidáman felnevet. - Jól van, jól van, megveszem neked, de egy dolgot ígérj meg, soha ne próbálj meg komoly lenni, míg gyermek vagy. – szól vidáman. Jack szemében az öröm szikrája táncra perdül. - Igenis, kapitány. – szalutál és meg se próbálja levakarni az arcáról az önfeledt mosolyt. Oda szalad apjához és jó szorosan átöleli. - Különben is olyan nehéz komolynak lenni – suttogja a férfi fülébe. Apja ismét felnevet és csatlakozik hozzá fia kacagása is. Az egész üzlet hallja nevetésüket, mindenki szívébe örömöt lopva. Ebben a boldog pillanatban nem is gondolták volna, hogy a jövőben milyen szörnyű dolgokon fognak keresztülmenni, csak egy egyszerű ruhadarab miatt.