Egy r�vid fekete haj� kisfi� izgatottan l�p be a jelmezk�lcs�nz�be apj�val a nyom�ban. Csillog� szemekkel n�z k�rbe az �zletbe. - Azt v�laszthatok amit szeretn�k, apu? – pillant fel a mellette l�pdel� f�rfira. - Igen Jack, hisz Halloweenra a gyermek v�lassza ki a jelmez�t. Nem? – n�z szel�d mosollyal fi�ra. Jack helyesl�en b�logat, majd elindul a felfedez� exped�ci�j�ra. A sorok k�z�tt haladva, v�gig h�zza kez�t a finom anyag� jelmezeken. Sok, nagyon sok �lt�z�k van, de �rzi, hogy ezek nem az � jelmezei. Neki valami k�l�nleges kell. Nem olyan �ltal�nos �lt�z�k, mint a szellem, var�zsl� vagy s�rk�ny. Az � gyermeki sz�ve valami egyedire v�gyik. Egy eldugottabb szekr�ny mellett lelass�t �s k�v�ncsian ben�z oda. El�sz�r ezek a jelmezek is ugyanolyannak t�nnek sz�m�ra, mint a t�bbiek, de a felakasztott ruh�k k�z�tt megpillant egy kikandik�l� fekete anyagdarabot. Izgatott borzong�s szalad v�gig rajta. Arr�bb tol n�h�ny jelmezt, majd k�v�ncsian bekukucsk�l a szekr�nybe. A sarokban egy megporosodott fekete ruhadarab fekszik. Kih�zva a fej�t, k�rbek�mlel az �zletben, �s mivel l�tja, hogy ezen a r�szen nincs senki, �vatosan bel�p oda. Elrendezgeti a jelmezeket, majd a sarokhoz fordul. Leguggol, kez�be veszi az �lt�z�ket. �vatosan leporolja azt �s elkezdi tanulm�nyozni. Fekete nadr�got, frakkot, feh�r inget �s egy denev�r alak� csokornyakkend�t tart kez�ben. Megbabon�zva h�zza ujjait v�gig a finom kelm�n. Puha, selymes szinte egybeolvad vele. �rzi, hogy megtal�lta a jelmez�t. Kil�p a szekr�nyb�l kez�ben szerzem�ny�vel �s apja keres�s�re indul. Nem sok�ra meg is tal�lja amint egy v�rfarkas jelmezt n�zeget. Oda megy hozz� �s �vatosan megh�zogatja kab�tja ujj�t. - Apa, megtal�ltam amit szeretn�k. – mondja ragyog� szemekkel. Hangja cseng a bolt puha csendj�ben. A f�rfi mosollyal az arc�n fel� fordul. - Na, mutasd, mi az ami ennyire megtetszett – sz�l l�tva fia izgatotts�g�t. - Itt van – ny�jtja oda apj�nak, a kez�ben tartott ruh�t. A f�rfi elveszi �s alaposan szem�gyre veszi azt. - Ez nem t�l komoly egy kisfi�nak? – r�ncolja �ssze a homlok�t. – Szerintem v�lassz valami m�st ink�bb. – mondja szel�den. Jack tagad�lag r�zza a fej�t. - Apu, ezt nekem teremtett�k, �rzem. Hagy legyen ez… l�gysz�, l�gysz�, l�gysz�… - n�z r� nagy s�t�t bociszemeivel. Apja megenyh�l Jack k�rlel� pillant�s�t l�tva, de m�g mindig nem tartja j� �tletnek, hogy ezt vegye meg neki. - Jack, biztos, hogy ezt szeretn�d? Hisz n�zd meg milyen komoly, ez nem illik egyetlen gyermekhez sem. – Jack megpr�b�l komoly arccal b�logatni, de nem j�n �ssze, hisz minduntalan ki�l sz�ja sark�ra egy huncut mosoly. Apja vid�man felnevet. - J�l van, j�l van, megveszem neked, de egy dolgot �g�rj meg, soha ne pr�b�lj meg komoly lenni, m�g gyermek vagy. – sz�l vid�man. Jack szem�ben az �r�m szikr�ja t�ncra perd�l. - Igenis, kapit�ny. – szalut�l �s meg se pr�b�lja levakarni az arc�r�l az �nfeledt mosolyt. Oda szalad apj�hoz �s j� szorosan �t�leli. - K�l�nben is olyan neh�z komolynak lenni – suttogja a f�rfi f�l�be. Apja ism�t felnevet �s csatlakozik hozz� fia kacag�sa is. Az eg�sz �zlet hallja nevet�s�ket, mindenki sz�v�be �r�m�t lopva. Ebben a boldog pillanatban nem is gondolt�k volna, hogy a j�v�ben milyen sz�rny� dolgokon fognak kereszt�lmenni, csak egy egyszer� ruhadarab miatt.